AMIKOR ELŐSZÖR SZEMBESÜLSZ, gyermeked szerelmi életével.

AZ OSTOBA SZÜLŐ tiltja, vagy prédikációval próbálja önnön képére torzítani gyermekét. A bölcs ezzel szemben meghallgatja, és csak akkor szólal meg, amikor kérdezik.

NINCS NEHEZEBB a csöndnél, jól tudom-, amikor látjuk, hogy fiunk,vagy lányunk a mi hibáinkat készül elkövetni-,de ha valóban szeretnénk segíteni neki, ki kell várni amig megkérdezi a véleményünket.

HOGY MIÉRT? Mert a gyerek nem ostoba. Csak gyerek. É s a szerelem éppúgy elveszi az eszét, mint a miénket.

HA NEM VÁRJUK MEG, amíg gyermekünk felénk fordul, a legjobb tanács is lepattan róla.. Minél inkább ráerőltetjük magunkat, annál inkább elfordul tölünk s bizony, egyszer csak azt vesszük észre, hogy amikor megkérdezzük, mi történt vele, válasza mindig csak annyi lesz: “SEMMI”. Ha azonban sikerül kivárnunk, míg kíváncsi lesz ránk, nyert ügyünk van. Márpedig minél inkább érzi a szabadságot, annál hamarabb lesz kíváncsi a gondolatainkra.

EGY FIATALEMBERNEK a lehetőség érzése a legfontosabb, az állapot,amelyben Ő rakhatja le önnön felfogásával élete útjának sarokkőveit. Ha valóban szeretjük ŐT, ébernek kell lennünk, hogy amikor kéri támogathassuk.

SOSE FELEDJÜK: A MI DOLGUNK AZ, HOGY A GYERMEKÜNK MELLETT LEGYÜNK, NEM PEDIG AZ, HOGY HELYETTE ÉLJÜNK!!!!