“AMI NEM ÖL MEG, AZ…

NEM, NEM ERŐSÍT MEG az, amit túlélsz. Ha túlélted, erős voltál, de most iszonyatosan gyenge lettél. És hogy gyenge maradsz-e, az csak rajtad áll – ennek semmi köze ahhoz a tragédiához, amit átéltél. Ez csak azon múlik, hogy van-e számodra még értelme az életednek, vannak-e még céljaid, hiszel-e önmagadban, és hiszel-e abban, hogy képes leszel újra (de talán életedben most először) teljes, boldog életet élni. Sokan tévesztik össze az erőt a keménységgel, pedig a kettő között óriási különbség van. Aki túlélt egy csapást, gyakran bezárja a szívét, kívül keménnyé és érzéketlenné válik, mert ösztönösen védi önmagát. Tudja, milyen belehalni a fájdalomba, és fél attól, hogy ez újra megtörténhet vele. Védekezik. Keménnyé válik és erősnek hiszi magát ezáltal, de belül gyenge, mert fél. Kívülről már kevésbé sebezhető, de a belülről érkező támadással szemben gyengébb, mint valaha. Márpedig a külső támadás soha nem jelent igazi veszélyt, ha belül erősek vagyunk, de aki belül gyenge, az gyorsan és hatékonyan képes önmagát felemésztve pusztítani.Nem az az erős, akinek bezárul a szíve, hanem az, aki kinyitja újra akkor is, ha gyilkos sebeket kapott. Aki vállalja önmaga sebezhetőségét, mert tudja, hogy kicsit szeretni nincs értelme. Aki kockáztat, mert kevés neki a talán, kevés neki az óvatos szeretet, és kevés neki az, amit keveset beleadva visszakap. Kockáztat, és lehet, hogy el is bukik újra, de tudja, hogy ha gyengeként, a sebeit védve élne együtt a félelmeivel és a kételyeivel, akkor nem is élne igazán.Nem az az erős ember, aki túlélte a tragédiát. Ő gyenge – ezt jó, ha tudod. Gyenge, és a sebe mindig meg is marad. De ha úgy dönt, hogy újra erős lesz – és nem kemény –, akkor a fájdalma enyhülni fog, ahogy a szívét újra kitárja, szembenéz a félelmeivel, és átadja magát az életnek. Erős lesz, és egyszer talán majd újra gyenge, de nem egész életében gyengeként létezve várja a halált.Ami nem öl meg, az nem is erősít meg. De ha élni akarsz – őszintén, tiszta szívvel, magadba fogadva a világot és átadva másoknak mindazt a csodát, ami benned van –, akkor nincs más választásod, mint az, hogy megerősödj újra.De ennek semmi köze a Téged ért tragédiához. Ez maga az élet. A tragédia mindig csak abban segít, hogy felismerjük ezt. És ha felismertük, akkor többé nem mondunk másnak sem újabb ostoba közhelyeket, csak leülünk mellé, átkaroljuk, és szavak nélküli jelenlétünkkel tudatjuk vele: Itt vagyok. Nem vagy egyedül. MERJ ÉLNI, MERT ÉRDEMES!!